cd cover

choose album:

grzegorz karnas

audio beads

tracklist:

  1. jasnowidz / the seer
  2. dwie wieże / two towers
  3. black crow
  4. trzy oblicza / trois visages
  5. sny / rêves

musicians:

  • Grzegorz Karnas voice
  • Adam Oleś cello
  • Michał Miśkiewicz drums

guests:

  • Miklós Lukács cImbalom
"Jumping forward to the future of jazz, Polish
vocalist Grzegorz Karnas releases one of the most
engaging experimental vocal jazz albums in years,
Audio Beads (Budapest Music Center). Karnas’ textured baritone is both gritty and cleanly smooth. A passionate and driving leader, who we will be hearing a lot about
in the coming years, Karnas shapeshifts with all the
instruments in his trio. "
The New York City Jazz Record

Grzegorz Karnas – Audio Beads
BMC records 2012

This is the fifth album by Polish Jazz vocalist Grzegorz Karnas and his first live recording. Recorded in Hungary and released on the excellent Hungarian BMC label, the album captures Karnas accompanied by cellist Adam Oles, drummer Michal Miskiewicz and guest artist Hungarian cimbalom player Miklos Lukacs. Together they perform just five extended pieces, one of which is a Joni Mitchell song and the rest are originals co-credited to Karnas and Oles. The sound quality of this live recording is absolutely superb, which every single note being perfectly audible.

Karnas presents a unique approach to Jazz vocals, which amalgamates lyrics, vocalese, scat, wordless chanting and spontaneous improvisation. He is always full of surprises and completely unconventional. His vocal modus operandi is based on techniques developed earlier by American Jazz vocalist Bobby McFerrin and sounds similar to McFerrin's early work, but of course is inventive enough to avoid being considered simply a replica of the original. Karnas is experienced and talented enough to keep his audiences mesmerized and his extended improvisations manage to sustain tension for prolonged periods of time, which of course is extremely difficult. As this live recording proves, he is a fascinating live performer and listening to him live is perhaps the best way to benefit from his many abilities.

The accompanying musicians are all splendid players and provide excellent support for the vocalist all the way through. The cellist uses his instrument mostly as if it was an upright bass, almost never playing arco. He displays fantastic musicality and virtuosic control of the cello, being the primary partner of the vocalist and complementing him superbly. The drummer plays delicately, often using his hands and brushes, which of course is suitable for this intimate music-making experience. The cimbalom player sounds remarkably like a pianist, which although works well in this situation, is a pity, as it loses the wonderful "original" sound of the instrument, which surely might have added another interesting dimension to this already multifaceted music.

Considering the fact that male vocalists are a rarity on the Polish Jazz scene (and in general), Karnas definitely deserves to be praised for filling this difficult gap. Constantly developing and expanding his vocabulary and technique he is definitely a talent to be watched and enjoyed. This album is certainly a splendid addition to his recorded legacy and a source of immense listening pleasure. Wholeheartedly recommended!

Adam Baruch
www.polish-jazz.blogspot.com


Grzegorz Karnas Trio feat. Miklós Lukács
Audio Beads
5 Tracks
Spieldauer: 46:36
CD review (Germany)

Grzegorz Karnas hat da einen völlig anderen Ansatz. Der Pole ist ein außergewöhnlicher Sänger, ein Klangsucher, der auf Polnisch und auch schon mal auf Englisch singt, mit Silben großartig herumspielt und damit improvisiert oder wortlos scattet. Im letzten Herbst hat er das alles live beim Jazzforum Budapest Festival in Ungarns Hauptstadt getan. Und die Aufnahmebänder liefen mit. Zusammen mit seinen beiden Landsleuten Adam Oleś (Cello) und Michał Miśkiewicz (Schlagzeug) sowie dem ungarischen Zimbalon-Spieler Miklós Lukács als Gast kreieren Grzegorz Karnas und seine Band auf Audio Beads auf fünf zum Teil sehr langen Stücken vokale und klangliche Magie. Das Cello erinnert mehr an einen Upright Bass, das Zimbalon häufig an ein Klavier. Bis auf Joni Mitchells ziemlich neu gestaltetes „Black Crow“ sind es Stücke von Karnas und Oleś, die hier als zwischendurch auch wunderbar fließende Sprungbretter dienen für einen der spannendsten Sänger der aktuellen Jazzszene.
Christopf Giese
Jazzthetic

Lemezpolc kritika: Karnas, Grzegorz - Audio Beads
CD reviev (Hungary)

Amikor Maloschik Robi bácsi átnyújtotta nekem ezt a lemezt, először azon morfondíroztam: Vajon miért éppen a Grzegorz Karnas Trio? Aztán nézegettem, forgatgattam, és a borítóból kiderült, hogy az albumnak több magyar vonatkozása van. Az „Audio Beads” felvételei ugyanis a budapesti Trafó Kortárs Művészetek Házában készültek, méghozzá egy élő koncerten 2011 szeptemberében, a Jazzfórum Budapest Fesztivál keretein belül.

Másrészt az eredeti trió felállás – Grzegorz Karnas (ének), Adam Oleś (cselló), Michał Miśkiewicz (ütőhangszerek) - ezen a lemezen Lukács Miklós cimbalomjátékával egészül ki. A hangzás így nagyon izgalmas és egyedi, a hangszerek tökéletes harmóniát alkotnak, és különleges, meditatív atmoszférát teremtenek. Azonnal meggyújtottam egy indiai füstölőt, hogy még jobban magamba szívhassam a muzsika hangulatát.

A lemezen hallható öt kompozíció közül négy Karnas és Oleś közös szerzeménye, a kivétel a „Black Crow”, amely eredetileg egy Joni Mitchell szám. Az átdolgozás mondhatni tökéletes, hiszen a dal – új köntösében – teljes mértékben belesimul a lemez folyamatába.

A kompozíciók lengyel és angol címet is kaptak, és ez nem véletlen. Az albumon e két nyelv keveredik, hol az egyik bukkan fel, hol a másik, olykor egy kompozíción belül is váltakoznak. Hallgatás közben ez számomra nem volt zavaró, hiszen – bár a lengyelül énekelt részek mondandóját nem értem - a szöveg hangzását minden pillanatban nagyon szépnek, kifejezőnek és e nehezen behatárolható, eklektikus stílushoz illőnek éreztem.

Az egzakt dallamok többnyire lengyelül hangzanak el, míg az angol nyelvű szakaszokat Karnas– mint egy narrátor – teátrális, recitáló stílusban adja elő. Mindezeket pedig körülölelik a szöveg nélkül énekelt, szép ívű dallamfoszlányok. Nehéz megmondani, hogy e részek anyagából mennyi volt előre megkomponálva, és mennyi az improvizáció.

Az angol szövegben itt-ott megjelenik egy beszélő kígyó. Asszociációk kavarogtak a fejemben; sok minden eszembe jutott Jim Morrison „The End”-jétől kezdve egészen J.K. Rowling kígyójáig a Harry Potterből.

Karnas éneklési stílusa három vezérfonalat követ. Az első néhány hang után lelki szemeim előtt Bobby McFerrin képe jelent meg. A „Mester” „Beyond Words” című albuma régóta a kedvenceim közé tartozik. Biztos vagyok benne, hogy Karnasra is hatással volt. Magam is nagy rajongója vagyok a szöveg nélküli szabad éneklésnek, mivel eközben mi énekesek lehetőséget kapunk arra, hogy lerázzuk magunkról a kimondott szavak ritmikájának, szótagszámának és hangsúlyainak béklyóját. Így énekhangunkat „igazi” hangszerként használhatjuk; kötöttségek nélkül szárnyalhatunk, milliónyi színt, hangulatot, mondanivalót, érzelmet megjelenítve a zenében. Azonban mindehhez a tudás mellé nagy bátorság és nyitottság kell, nagy tisztelet érte!

Röviddel később felfedeztem egy újabb szálat. Nem tudtam nem észrevenni a hasonlóságot Karnas és Kurt Elling hangszíne, énektechnikája és jellegzetes vibrato-ja között. Olykor összezavarodtam: Kit is hallgatok tulajdonképpen?

A harmadik út maga Karnas, származásával, nyelvi és zenei gyökereivel, szuggesztivitásával, kifejező erejével. Ő az, aki az előbb említett hatásokat összegyúrja, újragondolja, átszűri saját egyéniségén, és ily módon ismét létrejön valami új.

A hangszerek közül a kedvencem a cselló. Adam Oleś nagymértékben hozzájárul a lemez zenei anyagának változatosságához, hiszen rendkívül sokoldalúan használja hangszerét, hol vonóval, hol vonó nélkül. Stílusa széles spektrumú, játékát népies, klasszikus és kortárs komolyzenei elemekkel gazdagítja. Groove-okat játszik mély regiszterben, akkordokat penget akusztikus gitár módjára, emellett szólista szerepben is megmutatja tudását. Imádom az első track, a „The Seer” bevezetőjét, gyönyörűen megalapozza az egész album hangulatát.

Az „Audio Beads” érdekes, értékes zene, sajnálom, hogy nem hallhattam élőben (még). Igazi „utazós” élménnyel ajándékozza meg az erre fogékony, átszellemült hallgatót. „Pillanatzene”, ezért külön öröm, hogy az albumot élőben rögzítették, így megmaradhatott a spontaneitás. A közreműködő muzsikusok pedig magas szintű tudást birtokolnak, ami biztosítja, hogy ily módon is egy igényes, színvonalas album születhetett. Szívből gratulálok nekik, és ajánlom ezt a lemezt mindenkinek, aki nem dobja félre, ha esetleg elsőre nem tetszik, hanem újra és újra felteszi… Egy kicsit meg kell küzdeni érte.

Záró gondolatként hadd jegyezzem meg, hogy a borító remek választás; tervezőjét, Baráth Áron festőművészt személyesen ismerem, és munkáit nagyra értékelem. Csak azt sajnálom egy picit, hogy a lemezborító nem nyújt segítséget ahhoz, hogy a hallható zenéhez arcokat tudjak kapcsolni. Persze lehet, hogy csupán én vagyok túl maradi ebben a kérdésben.
FEUERSTIEN RÉKA
www.jazzma.hu